Egy gárdista levele

Adjon az Isten, mind Nyájunknak!

Török Gábor (politológus ) nyilatkozta a magyar futball talpra állításával kapcsolatban: "Megerősített abban, hogy az irracionális hisztéria is lehet politikailag racionális." 

E magvas megállapítása is sarkalt arra, hogy  késsé mélyebbre és messzebbre látó gondolataimat közvetlenül az Aradi vértanúkra való emlékezés és a főhajtás csendes méltósága előtt még papírra vessem: 

Hosszú évek óta megvan a véleményem a magyar belpolitikáról is, ami annyit változott, hogy a szükséges rossz " kényszerkategóriából " a hatalom megtartása érdekében erkölcsileg levitézlett  politikai elit és a magát értelmiségnek nevező (lelkileg hermafrodita) réteggel együtt a " nemzeti jövőkép nélküli  szellemi impotensek - szemétládájába" került át.

A szebb jövő garanciájához oly szükséges alap értékek, rohamosan és szinte nyomtalanul tűnnek el, mint a "nem időszerű", vagy "vállalhatatlan kompromisszum" magyarázatával a közéletből.   Amely mögül évek óta megállíthatatlanul illan el a demokrácia  (ami valójában egy az önmagunk a családunk a hazánk és a nemzetünk  iránt  az öntudatra ébresztés felelősségét blokkoló rendetlenség, azaz a valódi társadalmi értékekre ráerőltetett hazugság) fedezete, azaz a választási komédiában a statisztáló szavazók aránya. 

Manapság  ebben a véresen komoly víg-végjátékban az "elő regisztráció" bevezetése ezt a zsugorodó még megvezethető masszát akarja megtartani és név szerint felelőssé tenni a választás jövőbeli következményeiért. És igen, továbbra is a politika "Látszat-fátylat lenget, fúj a látszat szél. S te vakon, vakon, boldogan és vakon akármit elhinnél."

Azaz egyre kevesebben fognak dönteni a többség felett? - tehetjük fel a kérdést, de csak annyit vállal fel válaszként a felsőházi kontroll nélküli alsóház egy vállrándító nemtörődömséggel, hogy "miért nem élt a lehetőséggel"?

Valójában az izmusok izgatásával végletekig kierőltetett irracionális hisztéria önpusztítása - padlóra küldte a századok által is már jól megtépázott és manapság csak igen kevesek által képviselt hitet, becsületet s így a bizalmat! Ezzel a politika megmérgezte és minden nappal tovább mérgezi a nemzetért való áldozathozatal érdekében létrejövő civil közösségeket is, egy fehér asztal közös lehetőségét - mint valódi előrelépést a nemzeti érdek - érték és lét, minimumának kialakításáért! 

" a kevés, nem kevés, ha a sok, nem annyira sok " - érkezik a válasz a választott képviselőinktől, ha a haza szolgálatának minőségi és mennyiségi alapjainak kérdését feszegeti valaki a mai Magyarországon.

Viszont az egész "látszat érdekképviselet" - aki felszólal, megszavaz, vitáz - kivonulásával vagy bennmaradásával tüntet, ostoroz, nyugtat, kiutat kínál, vagy éppen zsákutcával vádol és folytatva a sort: megemlékezik, vagy ezt a másik szemére veti, éget vagy olt, gyűlölet ellen gyűlöletre uszít, stb. - valójában nem tud mit kezdeni azzal az alapvető kérdéssel:

Képviselő úr: "De mit eszel majd akkor, ha nem indul a traktor?" 

A kérdés azért is jogos, mert tudni illik, hogy "a Globalizációnak az lesz a veszte, hogy a polcról agyat, azt nem vehetsz le!"

És a válasz bekövetkező csöndjében hallani a létbiztonsága érdekében idegen földre támolygó magyarok szégyen ízű sóhaját,  a több gyermeket felelősséggel már vállalni nem tudó magyar anyák elfojtott sírását, az életet eddig tisztességesen megharcolt és az utódok jövőjéért mindent áldozatként már meghozó szép korúak (a szűkölködéstől gyertyafényes) a kényszerböjttől erőtlenül remegő imáját - aki ételt s italt adott! 

Bár még csak a szemek kiáltanak, mikor az ökölbe szorított kezek remegve nyújtják át a sárga csekk éhbérért megszerzett fedezetét  a BANK élősködéstől eltorzult felpuffadt testéből kivágódó,  mohó karmainak. De a pénzintézet pöffeszkedő gazdagságának csillogására napról napra egyre több, sötét felleget hoz a lakásukat elveszettek hosszú soraiban felhalmozott batyuk árnyéka - visszavonhatatlan következményeként az aljasságnak. 

Érdemben törődik azzal a hatalom, hogy naponta vérben úszik, ki nem adja élete munkáját önként, némán, sőt zokszó és panasz nélkül?  A valóságot kimondani nagyobb szégyen, mint vállalni azt, hogy védtelenül magára hagyva ráadásul önvédelmében korlátozva majd 5 millió ember él fenyegetettségben minden nap? 

Ott  ahol egyébként is már üresek az ólak, beszántva a termény s a gyár bezár(t), s a még megmaradt magyar munkáért kiállt? 

A válasz: a segély!  -  Rá a kérdés: valódi esély? 

Vagy csak időt és ehhez nyugalmat akar nyerni a katasztrófába rohanó vonaton a kalauzt játszó politikusok hosszú sora? 

Kik a felelősök és kik a cinkosok? Kinek vagy kiknek az állama ma Magyarország? Kit véd, kit segít, és milyen értékeket táplál? Ki herdálja, és ki kínálja el idegennek  naponta mások életének fedezetét, biztonságát és a munkába vetett hitét?  Miért éri meg az a magyaroknak, hogy engedjék élősködni azt a pár ezer embert, akik a saját havi fixükért tömegek gyökerét, szakítsa ki az anyaföldből? Hivatkozva az EU törvényeire akár a pénz nélküli önkormányzatra, az államadósságra, Európa  recessziójára akár a világválságra? 

A csonka és megszállt országban csonka az érték a lehetőség a biztonság a HIT az elkötelezettség - az életnek nincs talaja,  gyökere, tere:  ÉLNI! 

Akik feladták, akik beletörődtek, akik lemondtak e Kárpát Haza földjének jövőt jelentő, az Isten és ember  egységét megteremtő, azt egyaránt szolgáló  erejéről - azokat kérdezzük meg - Mit kaptatok cserébe feladott múltatokért, az ember tőzsdére bocsátott jelenetekért és rabszolgává silányított jövőtökért?  

És ha semmit, akkor Ti, becsapottak, kisemmizettek, meghurcoltak és bizalmukban is átvertek - miért hozzátok mindezért a szótlan áldozatot?

Gondoljátok végig, akik ezt tették veletek, azok semmit nem tettek és tesznek azért, hogy érdemben kihúzzanak benneteket ebből a helyzetből ahhoz, hogy biztos jövőt teremtsenek magjaitoknak,  valamint megvédhessétek, ami még megmaradt.

Mert ha ebben a helyzetben, érdemben nem hoz + változást az alsóház:

Talán nem tudnak semmit tenni - az alkalmatlanság! 

Netán nem akarnak semmit tenni - az árulás! 

Vagy épp  nem tehetnek semmit - az beismerése annak, hogy nem szabad és nem független, azaz kiszolgáltatott, (no, nem a választóinak) így képviselőként a közt nem szolgálhatja többé! 

De ha ezeket a kérdéseket a valóság kikényszeríti, akkor miért etetjük őket, értékelhető válaszok hiányában és miért adunk nekik a jövőnk felett újra és újra hatalmat? 

Rossz válaszaink voltak népként a nemzetté, magyarból a Maggá válás igényének illúzióját követve!

Most 2012.október 4-van, egy végtelenül legatyásodott, az idegen gazdasági tőke által kivéreztetett, önerejéből kifordított, gyökereiből tömegek szintjén már kitépett és elüldözött, a liberalizmus másságának dicsőítésétől elvakított, saját értékeit nagyrészt megtagadtatott és az önvédelemről szinte teljesen lemondatott csonka országban írom, amit írni kell.

De mielőtt nekiálltam volna mind ezt elétek tárni, ahogy mondottam volt  a dicső 1848-49-es a magyar függetlenségért vívott, azaz szabadságharcunk végső szívdobbanásainak lényegét az  Aradi kivégzettek halálba induló végső mondatait olvastam el:

 Egyet (bár mindet is lehetne) zárszóként idézek:                                              

 Schweidel József;

(1796–1849) magyar honvéd tábornok
„A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot."

Szebb Jövőt és kitartóan Áldást

Krausz Horváth Attila András

Gárdista