Néhány gondolat a törökbálinti lakossági fórumról és koncertről

2011. Október 7-én, 18 órai kezdettel tartotta meg a Jobbik Magyarországért Mozgalom Törökbálinti Alapszervezete lakossági fórumát, melynek meghívott vendégei, előadói Novák Előd országgyűlési képviselő úr, és Császárné Kollár Tímea Pest megyei elnökasszony voltak.

A rendezvények várakozásunkon felül sikerültek, aminek nagyon örültünk, ugyanis - őszintén bevalljuk - mind a fórumra, mind a koncertre sokkal többen jöttek el, mint ahogy arra Mi előzőleg számítottunk. Mindez azt jelzi számunkra, hogy az emberek kezdik felismerni, hogy sokkal tevékenyebbnek kell lenniük, hogy érdeklődniük kell a politika és a gazdaság iránt, hogy időt és energiát kell szentelniük a tájékozódásra, még akkor is, ha az egész napos munka után, sokszor halálosan fáradtan, szellemileg, fizikailag kimerülten kell beülniük egy lakossági fórumra. És hogy egy Jobbikos lakossági fórum miért fontos a számukra? Mert csak itt tudnak hitelesen tájékozódni a Jobbik céljairól, munkájáról, a nemzet boldogulásáért végzett küzdelmeiről, ugyanis, ahogy Novák Előd képviselő úr is elmondta, a magyar média szereti elhallgatni a Jobbik Magyarországért Mozgalom közösség érdekében végzett munkásságát, kizárólag olyan események kapcsán szerepelünk az újságok címlapján, vagy a hírekben, amelyekből valamiféle szaftos, bulváros botrányt lehet generálni. Nem is csoda tehát, hogy ilyen feltételek mellett sokakban téves elképzelések élnek a Jobbikról és a Jobbik tagjairól, szimpatizánsairól. Ez a fórum tehát bebizonyította nekünk, hogy igenis van igény a hiteles tájékoztatásra, hogy a lakosság kezdi felismerni azt, hogy igazi megoldásokat, valódi alternatívát csak ez a Mozgalom kínál számukra, s hogy a problémák megoldása nem azt jelenti, hogy struccként homokba dugva fejüket, nem vesznek tudomást a valós tényekről, a szomorú igazságról. Ismernünk kell a színtiszta igazságot, az ország, Pest-megye valódi, kendőzetlen helyzetét ahhoz, hogy a bajokat orvosolni lehessen, ugyanis ha nem veszünk tudomást ezekről, azzal nem oldunk meg semmit, még csak elodázni sem tudjuk őket. A problémák akkor is ott vannak, ha nem nézünk rájuk, ha nem akarunk hallani róluk. A problémák körbevesznek minket, ugrásra készen  figyelnek, és azt a pillanatot lesik, amikor ránk ugorhatnak és legyőzhetnek minket. Vágjunk hát elébük, álljunk szembe velük, és habozás nélkül menjünk nekik, leteperve őket a földre. Joggal kérdezhetik Önök, hogy ennek mi a módja? Mégis hogyan kezdjünk hozzá? Nos, a válasz egyszerű. A megoldás több fázisból áll. Mi most az elsőnél állunk. Mindannyiunknak szembe kell néznünk az igazsággal, bármennyire fájdalmas is! Ezt kell tennünk, mert be kell látnunk, hogy nem csak egyéni boldogulásunk, de családunk sorsa, a nemzet jövője, kultúránk fennmaradása, és boldogságunk is ezen múlik!

Császárné Kollár Tímea (a Jobbik Magyarországért Mozgalom Pest-megyei elnöke) tehát egyszerűen, felesleges sallangok és retorikai fordulatok, showbiznisz fogások nélkül, őszíntén, érthetően, emberien és kendőzetlenül tárta a hallgatók elé Pest-megye valós helyzetét. Az önkormányzatok, a közintézmények el vannak adósodva, gyakorlatilag a legalapvetőbb dolgokra sincs pénzük. Az iskolák nagy részében már nincs is fűtés, a tél beköszöntével gyermekeink fázni fognak, ugyanis nem tellik a gázszámla kiegyenlítésére. Haldoklik az iskolák, óvodák közétkeztetése, a gyermekek a helyi vállalkozók, magánszemélyek, civil szervezetek és jobbikos alapszervezetek anyagi segítségére vannak utalva. "Természetesen emberségünk, mások iránti megértésünk, szociális érzékenységünk arra kötelez minket, hogy segítsünk, ám hosszú hónapokig, évekig nem lehet közadakozásból fenntartani ezeket az intézményeket. Joggal tehetjük fel a kérdést, hol van tehát az Állam? Hol van az Állam felelőssége? Hol van az a pénz, azok az adóforintok, amelyet befizettünk azért, hogy ezeket az intézményeket fenntartsák, hogy gyermekeink oktatásban részesüljenek, hogy betegeink emberhez méltó ellátást kapjanak, hogy meggyógyuljanak!" Persze Tímea kérdése pusztán költői volt, hiszen mindannyian tudjuk, hogy hol van ez a pénz. Tudjuk hogy ezeket az összegeket esztelen módon elpazarolták, hogy pénzünk zsebekbe, borítékokba, bőröndökbe, egyéni bankszámlákra kerültek, hogy adóforintjaink elgurultak, feltehetőleg azon személyek gyógyszerével együtt, akikre pénzünk becsületes kezelése rá volt bízva!

Mindenki ismeri a valós helyzetet, még akkor is, ha ezt sem önmagának, sem másoknak nem akarja bevallani, hiszen nap mint nap számos problémával szembesülünk. Gyermekeink oktatása zsákutcába jutott. Rosszul fizetett, vagy egyáltalán nem fizetett pedagógusaink leadják a soványka, kötelező tananyagot, miközben a felnővekvő generáció nem tanulja meg sem azt, hogy hogyan,  miképp boldoguljon az életben, serm azt, hogy mit jelentenek a becsület, tisztesség, együttérzés szavak. A kórházak, egészségügyi intézmények végóráikat élik, mert nincs pénz sem gyógyszerre, sem életmentő eszközökre, (a kórházi épületek állagáról már nem is beszélve) sem pedig az áldozatos munkát végző egészségügyi dolgozók tisztességes megfizetésére. Az önkormányzatok iszonyatos adósság-csapda szorításában nyögnek, s ezen adósságok fedezeteként a bankok jelzálogot jegyeztettek be a milliárdokat érő intézményekre. S amennyiben az önkormányzat, az iskola, az óvoda , a kórház nem tud fizetni (és hogy nem tud fizetni, az biztos), a bankok ráteszik kezüket ezekre az ingatlanokra. Mi lesz ennek az eredménye? Kizavarják a gyermekeket  az iskolákból, kidobják a betegeket a kórházakból, hogy a drága ingatlanokat  egy jelképes összegért eladhassák külföldi befeketetőknek?  Nem fogalmakról beszélünk, nem filozófálunk. A politikának nem semmitmondó, metafizikai mélységekbe nyúló terméketlen vitákról kell szólnia, hanem arról ami valójában a feladata. Rólunk, emberekről. Arról hogy családtagjaink, szeretteink meghalnak a kórházakban, mert nincs gyógyszer. Arról, hogy gyermekeink éheznek, fáznak az iskolákban, óvodákban. Arról hogy az emberek többségének - legyenek akár fiatalok, akár idősebbek - semmiféle munkalehetőségük nincsen, de még reményük sem, mert semmiféle perspektívát nem látnak maguk előtt. A fépnysebesség többszörösével száguldunk lefelé a gödörbe és közben azzal vigyasztaljuk magunkat, hogy még mindig nem értünk az aljára, vagy ha igen, akkor innentől kezdve csak felfelé mehetünk. Hamis illúziókba ringatjuk magunkat, miközben belefulladunk a sárba és mocsokba! Hát milyen világot építünk? Nem vesszük észre, hogy milyen embertelen, mocskos, gusztustalan? Hogy a gátlástalanok eltiporják a becsületesen, tisztességel végzett munkával, boldogan és megelégedetten, tiszta lelkiismerettel élni akarókat? Hogy egy elhíresült politikus szlogenje szerint, mindenki annyit ér, amennyit magának összekapar? Tehát kaparni, harácsolni, tiporni kell? Ne áltassuk magunkat! Nem csak Ők a hibásak , hanem Mi, hétköznapi emberek is bűnösök vagyunk! Mert hallgattunk! Mert - ahogy az ismert dal szövege is mondja - egész egyszerűen hagytuk, hogy így legyen! Tényleg! "Miért hagytuk, hogy így legyen?"

Mielőtt azonban kedves olvasóink e sötét jövőkép hatása alatt már az öngyilkosság gondolatával kezdenének foglalkozni, közlöm, hogy álljunk meg egy pillanatra és gondolkozzunk! Gondolkozzunk, mert van kiút, mert van megoldás a problémákra. És hogy mi is az? Elsősorban az akarat, a tenni akarás. Ennélkül nem megy. Tájékozódjunk, határozzuk el magunkat, hogy tenni fogunk, fogjunk össze, cselekedjünk és hallassuk hangunkat, adjunk hangot nemtetszésünket minden tisztességes és törvényes módon! Mert a cél nem szentesíti az eszközt! Cselekedeink minősítenek minket, s letétei, alapkövei annak a jövőnek, amelyet építeni akarunk! Haza, család, munka, tisztesség, becsület, emberség és utoljára, de nem utolsó sorban személyes példamutatás. Ez az, ami minket a Jobbik Magyaroprszágért Mozgalomhoz vonzott. Ezek azok az értékek, amelyeket mi fontosnak tartunk, mert csak így építhetünk egy szebb és emberibb jövőt, társadalmat. Ha nem így tennénk, az eredmény pusztán annyi lenne, hogy az egyik politikai "elitet" lecserélnénk egy másikra. Mi nem ezt akarjuk, Mi nem ezt tesszük! És ahogy Mi látjuk, az emberek is lassan kezdik felismerni ezt!

Novák Előd képviselő úr beszámolt arról, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeniük parlamenti munkájuk során, arról, hogy javaslataikat nemes egyszerűséggel lesöprik az asztalról. Olykor-olykor lekoppintanak egy-két jobbikos ötletet, ám ezeket annyira kifordítják eredeti valójukból, hogy egyrészt nem csak felismerhetetlenné válnak, de az eredeti cél elérésével ellentétes eredményeket hoznak. Vegyük csak a devizahitelesek problémáit. A kormány intézkedései csak egy piciny csoportnak nyújtanak megoldást, a többségnek nem, a bankok pedig megtalálják azokat a kiskapukat is, melyen keresztül kibújhatnak a kormány intézkedései alól.

Novák Előd a médiával kapcsolatos kérdésekre is válaszolt, s felvázolta azt a célt, amelyért a Jobbik Magyarországi Mozgalom is küzd. Hogy ne ömöljön szenny az emberekre a médiából, hogy ne butitsák tovább a társadalmat, hogy a magyar zenei és művészeti élet képviselői is elfoglalhassák az őket megillető helyüket a magyar médiában.

Záróakkordként pedig álljon itt egy kis élménybeszámoló a Fanka Deli koncertről. Mi úgy gondoljuk, hogy az embereknek nem csak ételhez, lakáshoz, munkához, emberséges életkörülményekhez van joguk, de azt is, hogy kultúrált szórakozáshoz, kikapcsolódáshoz is kell jutniuk. Különösen fontos ez a fiatalok szempontjából, hiszen Ők jelentik a jövőt, Ők a letéteményesei céljainknak, ezért tekinthetjük a nevelés fontos részének is. A koncertre is meglepően sok fiatal jött el, de az eseményről nem hiányzott az idősebb korosztály sem. Sokan egészen messziről utaztak hozzánk, Törökbálintra, hogy meghallgassák az énekes műsorát. Meglepődve és örömmel tapasztalták, hogy a koncert költségeit a helyi Jobbik tagjai fizették saját pénzükből, s hogy nem nyerészkedni akartak az esemény megrendezésével, hanem kikapcsolódást nyújtani és lehetőséget biztosítani a szórakozásra azoknak a fiataloknak, akik már megtapasztalhatták hazánk sanyarú helyzetét, hogy az embereknek nincs pénze ételre, hogy nincs pénzük a fűtésre, de leginkább nincs pénzük szórakozásra, kikapcsolódásra.

Itt és most megragadjuk az alkalmat arra is, hogy köszönetet mondjunk a szerény viselkedésű, mindenfajta művészi allürtől mentes énekesnek, Fanka Delinek a műsor színvonaláért, és azért, hogy bár kicsiny helység vagyunk, Ő mégis fontosnak tartotta, hogy itt legyen velünk.

Megköszönjük továbbá Novák Elődnek és Császárné Kollár Tímeának azt, hogy itt voltak velünk, hogy értünk, a Mi boldogságunkért, életünkért, jövőnkért dolgoztak és dolgoznak, azért hogy a dolgok megváltozzanak, hogy a nap újra kisüssön, egyszóval a "Szebb Jövőért"!

Warrior